Az elmúlt pár hónapban igen csak sokminden történt.
A nyár remekül kezdődött, de július közepén beteg lettem, így rengeteg programot le kellett mondanom.
Viszont két örömteli esemény is volt.
Az első egy sms-el kezdödött, miszerint felvettek az egyetemre.
A második, hogy a párom, Ádám megkérte a kezem.
Mire az egyetem elkezdődött sokat javult az állapotom, és hivatalosan is egyetemisták lettünk. Rumi fantasztikusan viselkedett! Szinte minden előadást végigaludt, a többit pedig szépen csendben végigfeküdte. Annak ellenére hogy az egyetemen a fejetlenség volt az úr remekül éreztem magam. Anya is jött velünk, ő jegyzetelt helyettem, és a kalauzom is volt, mert az egyetem egy kész labirintus. Ez a csoda 3 hétig tartott, mert ismét lebetegedtem. Pontosabban elkezdődött az epilepsziás szezon, és napi 10-15 rohamom volt, így passziváltatni kellett az évet. Még mindig nem igazán tettem magam túl rajta, csak az vígasztal, hogy a volt évfolyamtársaim mind azt mondják hogy rettenetes. Amint lejárt a passziváltatásra hagyott időszak a tanárok és az előadásmódjuk is teljesen megváltozott. Iszonyatosan lekezelőek, és arrogánsak lettek, valamint a számonkérés, és a módszereik túlmennek minden elviselhető határon.
A rohamozós időszak 2 hónapig tartott, Rumi pedig az összes rohamot előre jelezte, és másként jelzi a kisrohamok, és a nagyrohamok közeldtét! Utána ízületi gyulladásom lett az autoimmun betegségem miatt, aztán influenzás lettem, ahogy abból kilábaltam megint elkaptam valami vírust. Kb 1 hétig voltam jól, és utána megint jött az influenza. Immunhiányos is vagyok... Ahogy ezekből kilábaltam egy kontroll szív UH-n kiderült hogy szívizomgyulladásom van, de az orvosom valamiért nem kezdte el a kezelést. Gondolom azért mert nem dugtuk a zsebébe a szokásos borítékok. A nincsből nem lehet adni... Pár nap múlva súlyosbodtak a tünetek, valamint újabbak léptek fel, így elmentünk egy ismerős kardiológus főorvosnőhöz, aki megállapította hogy már nem csak szívizomgyulladásom van, hanem víz gyűlt a szív és a szívburok közé, és szívburokgyulladásom, mellhártyagyulladásom, és légcsőgyulladásom is lett. Ha a kezelőorvosom elkezdte volna a kezelést akkor ezek valószínűleg nem alakultak volna ki. A kardiológus javasolta az immunológusomnak, hogy emelje meg a steroidot. Először azt mondta hogy szedjek vízhajtót, 1 hét múlva legyen egy kontroll UH, de ő biztos benne, hogy akkorra már nem lessz semmi gond. Az UH ugyanazt mutatta mint egy héttel korábban... Akkor nagykegyesen megemelte a Medrolt.
A legutóbbi alkalommal úgy volt hogy csak az ambulanciára kell mennünk, így Rumit is vittük, de aztán a doktornőm mondta hogy osztályra is fel kéne mennünk vizsgálatra. Rumit meg ugyebár nem lehet csak úgy otthagyni valahol, így engedélyt kért, hogy Rum bemehessen a fekvőbeteg osztályra. A vakvezető kutyákat két helyre nem lehet bevinni: fekvőbeteg osztályra, és elelmiszerelőállító helyekre (pl étterem konyhája). De Rumit KÜLÖN ENGEDÉLLYEL BEENGEDTÉK!!! Én pedig rendkívül büszke voltam arra hogy az én drágám tappancsai az elsők azokon a járólapokon :) A nővérek és betegek fürtökben lógtak rajta :) Még a vizsgálatra is bejöhetett velem! Lefektettem a helyiség egyik sarkába, és addig ottmaradt amíg fel nem keltettem!
Még el sem múltak a gyulladások, és megint benyeltem egy vírust :S De szorgosan gyógyulgatok, hiszen nemsokára utazunk Szerbiába haditornász fellépésre. Ja igen... Két lebetegedés között elkezdtem íjászkodni :D Igen, vakon, és nemrég megkaptam a SAJÁT íjam. Egy Kassai Barantát!!! A gyulladások miatt még csak egyszer lőhettem vele, de olyan mintha személyreszabottan nekem készítették volna! Szóval még ki kell jutnom pár edzésre hogy mégpontosabban tudjak hangirányba lőni, és 1-2 táncot is meg kell tanulnom.
Ami viszont még ennél is fontosabb az, hogy április 4-én férjhez megyek :)
A koszorúslányaim között ott lesz Bogi is, Judit vakvezető kutyája, és Rum lesz a gyűrűhordozó :) Nem, nem lesz Bogin szoknya, és Ruminak sem lesz csokornyakkendője!
Már majdnem minden készvan az esküvőre, csak pár apróság hiányzik. Nem egyszerű vakon és betegen esküvőt szervezni, de nagyon izgalmas! Már nagyon várjuk!!! Nem gondoltam volna hogy van olyan férfi aki számolja vissza a napokat a "szabadsága elvesztéséig", de Ádám igen! Én is :)
Nos, röviden ennyi volt az elmúlt pár hónap...
